Miért bolyhosodik a bútorszövet? – Amit a pillingről tudni érdemes

De miért jelennek meg apró szálcsomók egyes bútorszövetek felületén? Mitől függ, hogy egy anyag mennyire hajlamos a bolyhosodásra, és hogyan vizsgálják ezt laboratóriumi körülmények között?

A pilling a textíliák felületén kialakuló bolyhosodás, amely során a szövetből kiálló elemi szálak a használat közbeni súrlódás hatására összegabalyodnak, és apró szálcsomókat képezhetnek.

A jelenség nem kizárólag bútorszöveteknél fordul elő: ruházati termékeken, takarókon és más textíliákon is megfigyelhető.

A bolyhosodás kialakulását több tényező befolyásolhatja:

• A szálak tulajdonságai: a szálhossz, a szilárdság és a felületi tulajdonságok egyaránt szerepet játszhatnak.
• A fonal szerkezete: a sodrat és a fonalból kiálló szálvégek mennyisége hatással lehet a bolyhosodási hajlamra.
• A szövet felépítése: a szövési vagy kötési szerkezet, valamint a felület kialakítása is befolyásolhatja a jelenséget.
• A használat körülményei: az ismétlődő súrlódás, a ruházattal való érintkezés és a használat intenzitása szintén fontos tényező.

Érdemes azt is tudni, hogy a kárpit felületén megjelenő szálcsomók egy része nem feltétlenül magából a bútorszövetből származik. Előfordulhat, hogy a ruházatból, takarókból vagy más textíliákból leváló szálak tapadnak meg a felületen.

A bútorszövetek pillinghajlamát szabványosított laboratóriumi módszerekkel vizsgálják.

Az egyik alkalmazott eljárás az EN ISO 12945-2 szabvány szerinti, módosított Martindale-módszer.

A vizsgálat során a szövetmintát meghatározott körülmények között ismétlődő dörzsölésnek teszik ki. A súrlódás hatására a felületen bolyhok és szálcsomók alakulhatnak ki.

A vizsgálat meghatározott szakaszaiban a minták felületét értékelik, és az elváltozás mértékét osztályzattal jellemzik.

Fontos, hogy a laboratóriumi vizsgálat összehasonlítható körülményeket teremt, de nem képes minden lehetséges használati helyzetet pontosan modellezni.

A bolyhosodási hajlamot jellemzően ötfokozatú skálán értékelik.

Minél magasabb az érték, annál kedvezőbb a vizsgálat eredménye.

A laboratóriumi jelentésekben köztes osztályzatokkal is találkozhatunk, például 3–4 vagy 4–5 értékkel. Ezek a két szomszédos fokozat közötti állapotot jelölik.

A pillingérték értelmezésekor érdemes figyelembe venni a vizsgálati módszert és a vizsgálati feltételeket is.

A Markomp kínálatában olyan bútorszövetek is találhatók, amelyek a laboratóriumi pillingvizsgálatok során 4-es vagy 4–5-ös osztályzatot értek el.

Ezek kedvező bolyhosodási ellenállást jeleznek: a szövetek a meghatározott vizsgálati körülmények között csak enyhe vagy alig észrevehető felületi elváltozást mutattak.

Fontos azonban, hogy a magas pillingérték sem jelenti a bolyhosodás teljes kizárását. A mindennapi használat, a súrlódás és a karbantartás egyaránt befolyásolhatja a kárpit megjelenését.

A Markompnál a bútorszövetek kiválasztásakor nemcsak a megjelenésre és a tapintásra, hanem az igazolható műszaki tulajdonságokra is figyelmet fordítunk.

A bútorszövetek műszaki adatlapjain gyakran szerepel a Martindale-kopásállóság és a pillingérték is. Bár mindkettő a textília használat közbeni viselkedéséről ad információt, két különböző tulajdonságot vizsgálnak.

A Martindale-kopásállósági vizsgálat azt értékeli, hogyan viselkedik a szövet ismétlődő koptató igénybevétel hatására, például mikor következik be a vizsgálatban meghatározott károsodás.

A pillingvizsgálat ezzel szemben a felületi bolyhosodás és a szálcsomók kialakulásának mértékét értékeli.

Ezért egy magas Martindale-értékkel rendelkező bútorszövet nem feltétlenül rendelkezik ugyanilyen kedvező pillingértékkel.

A két eredményt nem érdemes egymás helyettesítőjeként kezelni.

Nem feltétlenül.

A pilling bizonyos textíliáknál a használat során kialakuló természetes felületi jelenség is lehet. A bolyhosodás mértéke függ a szövet tulajdonságaitól, a használati körülményektől és az igénybevételtől.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden mértékű bolyhosodás automatikusan elfogadható.

Egy konkrét eset megítéléséhez szükség lehet a szövet műszaki dokumentációjára, a vizsgálati eredményekre, a használat körülményeinek ismeretére és adott esetben további szakértői vizsgálatra.

A kárpit felületén megjelenő szálcsomók ráadásul nem mindig azonos eredetűek: idegen textilszálak megtapadása is okozhat a pillinghez hasonló megjelenést.

A megfelelő használat és karbantartás segíthet megőrizni a bútorszövet megjelenését.

• Rendszeres, kíméletes porszívózás: segíthet eltávolítani a felületen összegyűlő port és a laza szálakat.
• A tartós, intenzív súrlódás mérséklése: például a gyakran ugyanazon a ponton jelentkező dörzsölés csökkentése.
• A gyártói kezelési útmutató betartása: a különböző szövettípusok eltérő ápolást igényelhetnek.
• A szálcsomók óvatos kezelése: a bolyhokat nem ajánlott kézzel kitépni, mert ez további szálakat húzhat ki a felületből.

Egyes textíliák esetében megfelelő eszközzel eltávolíthatók a kialakult szálcsomók, de ezt mindig a szövet gyártójának ajánlása alapján érdemes elvégezni.

A pilling a bútorszövetek egyik fontos felületi tulajdonsága, amely befolyásolhatja a kárpit hosszú távú megjelenését.

A laboratóriumi pillingvizsgálat segít összehasonlítani a különböző szövetek bolyhosodási hajlamát, az eredményeket pedig jellemzően 1–5-ös skálán adják meg.

A bútorszövet kiválasztásakor ezért érdemes a kopásállóság mellett a pillingértéket is figyelembe venni.

A Markomp kínálatában különböző felépítésű és műszaki tulajdonságú bútorszövetek találhatók. A megfelelő anyag kiválasztásához szakmai segítséget is nyújtunk.